OLVADÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. Általában az olvad (1) igével kifejezett történés, folyamat; az a tény, hogy vmi (meg-, fel- v. el)olvad. A fémek olvadása; a hó, a jég olvadása; a vaj, a viasz, a zsír olvadása. □ Éjjel-nappal tüzelnek, míg csak a réz olvadásnak nem indul. (Gárdonyi Géza) || a. Oldódás. A cukor, a só olvadása a vízben.
- 2. Télen a fagyot követő enyhe idő, amelynek hatására a hó, a jég olvad. Az olvadás miatt nagy a sár. □ Ma langyos olvadás csordítja az ereszt. (Babits Mihály) || a. Kül. ilyen idő tél végén, amikor a hó, a jég végleg elolvad. Az idén korán beállt az olvadás. A hirtelen olvadás árvizet okozott. □ Jött egy korai olvadás, egyszer csak megindult az ár s elvitte és összetörte a malmot. (Móricz Zsigmond)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Érzelmi ellágyulás. □ A jószívű leánykának szeld bánatja
olvadásba hozza az emberséges szívet. (Csokonai Vitéz Mihály) A basa
olvadásig lágy kedély, a szerencsének elkényeztetett fia. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): olvadásfok; olvadáshő.
- olvadási; olvadásos.