OCSÚDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
irodalmi nyelvben)
- 1. Álmából ébredve magához tér, eszmélni kezd. □ S elfáradnék s nem kéne zsongító mérgű vegyszer, Hogy alhassam, puhán elringatna a pázsit
S ocsúdva, messze néznék a kék fátylú oromra. (Tóth Árpád) Hajnal, éjfél közt ocsúdva mély sötétbe fölriadtam. (Kosztolányi Dezső) || a. Lázas, önkívületi állapotából, kábultságából ébredve magához tér, eszmélni kezd. □ Mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból, Tántorogva ment ki az apai házból. (Arany János)
- 2. Zavart, szokatlan lelkiállapotából, kül. érzelmi felajzottságból kijózanodva magához tér, lehiggad. □ Mintha most ocsúdnék buta, nehéz borbul, Oly érzés maradt fenn a boszumámorbúl. (Arany János) A két férfi bámulatából magához ocsúdott. (Jókai Mór) || a. (ritka) Féktelen, túláradó nevetés után magához tér, lecsillapodik. □ Nem birnék ocsúdni a kacajból, Látván oroszlánbőrt bársony mezen. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) De a nagy nevetés még erőt vesz rajta. | Csak mikor belöle lassanként ocsúdik, Lót-fut erre-arra. (Vajda János)
- 3. Figyelmét összeszedve eszmélkedik, ráébred vmire. □ Tudatára ocsúdunk annak, hogy becsaptuk magunkat. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: felocsúdik.
- ocsúdó.