OSON tárgyatlan ige -t, -jon
<Személy> óvatosan, zajtalanul, észrevétlenül, suttyomban, sietve megy vhova; lopódzik.
Az ablakhoz, a folyosóra, a kertbe oson; vki után oson. □ Vizy
látta, hogy valaki a szalon ajtaja felé oson, menekülni próbál. (Kosztolányi Dezső) Elfogtak egy köpcös
emberkét, aki gallérját felhajtva, szája elé tartott zsebkendővel osont a házak tövében. (Nagy Lajos)
- Igekötős igék: átoson; beoson; eloson; feloson; hátraoson; hazaoson; kioson; leoson; melléoson; odaoson; utánaoson; végigoson; visszaoson.
- osonás; osonó; osont.