OSZLADOZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon oszladoz
- 1. Lassan, fokozatosan oszlik (1, 34, 6). Oszladoznak a felhők; oszladozik a hulla; oszladozik a köd; oszladozik a tömeg. □ Másnap idejében oszladoz a vendég, Paripát nyergelnek fiatal leventék. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Fokozatosan csökken, egyre inkább szűnik. □ A szédítő nyomás egy kissé oszladozni kezdett fejéről. (Tolnai Lajos) Derültséggel kezdődvén a nap, annak verőfényében oszladozni kezdett a tegnap esti ijedtség. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: eloszladozik; feloszladozik; szétoszladozik.
- oszladozó; oszladozott.