Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ORROL ige -t, -jon
  • 1. tárgyatlan (bizalmas) Duzzogva neheztel. Orrol vmiért; orrol vmi miatt vkire; orrol rám.
  • 2. tárgyas (elavult) Rossz néven vesz vmit. □ Az öreg Deákok orrolták Dóra kisasszony iránti vonzalmunkat. (Kemény Zsigmond) Az őszinte szót orrolná… (Vas Gereben)
  • 3. tárgyas (ritka, tájszó) Szagol, orrával érez, szimatol vmit. □ A tinó az égre néz, s orrolja a szellőket. (Csokonai Vitéz Mihály)
  • Igekötős igék: megorrol.
  • orrolás; orroló.