Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (nyelvtudomány) Olyan beszédhang, amelynek képzésekor a levegő a szájban keletkezett zár miatt egészben v. részben az orron át távozik (pl. m, n, ny, a francia nazális magánhangzók v. pl. a magyar pénz szó é-je egyes nyelvjárásokban).
2. Az orrán át (dünnyögve, kényeskedve, nyafogva) beszélő személyre jellemző hang. Kellemetlen orrhangja van. Orrhangon beszél. □ Lucy nyafka orrhangon adta tudtára, hogy a kisasszonynak a feje fáj. (Mikszáth Kálmán) Bajuszát angolosan nyírja. Kissé orrhangon nyafog, és magas sarkú cipőben jár. (Gárdonyi Géza)
orrhangú.