ORMÓTLAN melléknév -ul, -abb
Alaktalan, idomtalan, formátlan és rendsz. nagy terjedelmű v. alkatú. Ormótlan állat, cipő, épület, hegy; ormótlan keze, lába van. □ Az ormótlan világ Csak szunnyadó márványok temetője. (Juhász Gyula) Írása ormótlan volt és bájtalan. (Kosztolányi Dezső) Néhány kopott mező közepén meredő ormótlan tűzfal után újra gyárak. (Babits Mihály)
ormótlanság.