ORGONA [2] főnév ..nát, ..nája
Rendsz. kerti dísznövényként ültetett cserje; levelei tojásdad v. lándzsa alakúak, kellemes, erős illatú, fürtös virágainak színe lila v. fehér (Syringa).
Közönséges orgona. Virágzik az orgona. Orgonát ültetett a kerítés mellé. □ Nézd csak, az orgonák tövébe Mely kellő [= kellemes] szagok lengenek. (Csokonai Vitéz Mihály) Valahol hárs és orgona illatozott. (Krúdy Gyula) A gesztenyefák s orgonák között | lobogsz szelíden, régi Bécs. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek a növénynek virága rendsz. szárával együtt.
A vázában gyönyörű orgona illatozott.
- Szóösszetétel(ek): orgonabokréta; orgonabuga; orgonacsokor; orgonaillat; orgonaliget; orgonalila; orgonaszál; orgonavirágzás.
- orgonás.