ORDÍTOZIK ige -ok, -ol, -tam, -ott; -nék, -nál, -na, -zon ordítoz
- 1. tárgyatlan Többször egymás után v. állandóan v. hosszabb ideig ordít. □ Egy kilencéves fiú jajgatott, ordítozott az ágyon fekve. (Mikszáth Kálmán)
- 2. tárgyas Állandóan, többször v. hosszabb ideig ordítva mond, ismétel vmit. Azt ordítozták, hogy ezért még meglakol. □ A bámuló tömeg negyedóra óta ordítozá nevét. (Vas Gereben)
- 3. tárgyatlan Ordítozik vkivel: huzamosabb időn keresztül hangosan kiabálva veszekszik vkivel. Ne ordítozz itt velem!
- Igekötős igék: átordítozik; beordítozik; beleordítozik; ráordítozik; visszaordítozik.
- ordítozó; ordítoztat.