OPTIMIZMUS főnév -t, -a (régies írva: optimismus is) (csak egyes számban)
Derült, bizakodó életfelfogás, szemlélet, kül. az emberiség haladásába vetett törhetetlen hit; derűlátás. Elpusztíthatatlan, megingathatatlan, rendíthetetlen, túlzott optimizmussal nézi, szemléli a dolgokat. □ Eötvös ama szeretetre méltó, nemes optimizmus képviselője, mely kiváltságos egyénekben lelki tehetségeik
összehangzásából ered. (Péterfy Jenő)