ORBÁNC főnév -ot, -a (csak egyes számban) (
orvostudomány)
Főleg sebfertőzés okozta, helyi és általános tünetekkel járó heveny bőrgyulladás.
Orbáncot kapott. || a. (
bizalmas) <Bőrön, nyálkahártyán> e betegség egyik tüneteként keletkező piros, duzzadt v. elhaló felület.
Orbánc virít az orrán. || b. (
állattan) <Sertésen> hasonló külső tünetekkel járó, rokon baktérium okozta betegség; sertésorbánc.
- Szóösszetétel(ek): sertésorbánc.
- orbáncos.