OSZMÁN főnév -t, -ok, -ja és melléknév -ul, (régies, irodalmi nyelvben) ozmán, ozman (történettudomány, nyelvtudomány) Oszmán-török; török (I. 1a, 2, II. 12, 4). □ Most, rajta ozmanok! fel zászlót s kardokat. (Vörösmarty Mihály) Szól az ágyu szokatlanul Durva ozmán fülnek. (Arany János)
oszmánság.