ORRCSONT főnév
Az orrüreget felül két oldalról határoló, az arckoponyából a homlokcsont alatt kiugró két csont egyike. □ Orrcsontját pecsétgyűrűs ujjával simogatta, dörzsölgette. (Krúdy Gyula) Egy ütés, s az orrcsont összezúzódik, az arcot elönti a vér. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): orrcsonttörés.