ODAFENN határozószó, mutató odafent, (kissé
népies) odafönn, odafönt
<Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, távolinak jelezve.>
- 1. A mutatással megjelölt fent levő helyen, ahol én, a beszélő v. író nem vagyok jelen, v. vmely ismert, említett, szóban forgó, a beszélő v. író szempontjából felső helyen. Odafenn az emeleten. Most jöttünk le a hegyekből; odafenn még szinte tél van. □ Igy tünődik Csóri, odafen a bástyán
(Arany János) Szél járt az utcákon: lent csak csípett a hidege, de odafent a hegyekben már jeges lehetett az érintése. (Gelléri Andor Endre)
- 2. Vmilyen szempontból fenn (I. 46, 8, 8ac) levőnek tartott helyen, ahol én, a beszélő v. író nem vagyok ott. Odafenn a fővárosban, a minisztériumban, északon. □ A legényfia odafönt járt Pesten. (Tömörkény István) Pótolni akarja mindazt, amit odafönn a városban elmulasztott. (Nagy Lajos) || a. (ritka, választékos) Az égben. □ Mi szándéka kegyelmednek ezzel a kisded csapattal?
Azt az Isten tudja, aki az emberi sorsokat olvassa odafenn. (Jókai Mór)
- 3. Odafentről: az ismert, a szóban forgó, odafenn (12) levő helyről. Odafentről ledobtak valamit. Ezt a gyopárt is odafentről hozta.
odafenti.