OLDALVÁST határozószó
(népies, választékos) Oldalt (14); gyak. egy kissé oldalt v. oldalt távolabb. Vmitől, vkitől oldalvást. Elül két hársfa, oldalvást bokrok. A szél oldalvást fúj. Fejét oldalvást tartja. □ A fehér függönyök egyike félig oldalvást vala húzva. (Eötvös József) Az öreg
el-elmaradozik mellőle
, hogy gyönyörködjék benne oldalvást. (Mikszáth Kálmán) Hatalmas
menet ez: oldalvást rendőrök ballagnak nagy csizmáikban. (Gelléri Andor Endre)