OLDÓDIK tárgyatlan ige -ott, -tak, -jék (-jon) (csak 3. személyben)
- 1. (vegyi ipar) <Vmely szilárd, ill. cseppfolyós v. gáznemű anyag folyadékban> folyamatosan és egyenletesen szétoszlik, ill. szét szokott oszlani. Már oldódik a só. A széndioxid a vízben jól oldódik. || a. (átvitt értelemben) □ Olyat látunk, amit sohase láttunk: Oldódik a nyári melegben Fagyos, keserves magyar átkunk. (Ady Endre)
- 2. (ritka) <Vmely össze- v. megkötött kötelék v. a rajta kötött csomó> bomlik, lazul. Oldódik a cipőzsinór, a csomó, az öv.
- Igekötős igék: eloldódik; feloldódik; kioldódik; leoldódik; megoldódik.
- oldódás; oldódó.