Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
OKVETLEN [e e] határozószó és melléknév, (régies) okvetetlen [e-e-e]
I. határozószó Okvetlenül. □ A mű elrendezése s kidolgozása az idő s hely távolságát okvetetlen megkívánja. (Vörösmarty Mihály) Már harmadszor szökik, s ezért okvetlen felakasztják. (Jókai Mór) Hogy én okvetlen elmegyek, abban semmi kétség nem volt. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév (irodalmi nyelvben, ritka) Föltételtől nem függő, ellentmondást nem tűrő; határozott; feltétlen. □ Szerelem, forró, heves, okvetlen szenvedély és üdvösség egyszerre (Bródy Sándor) Vérét a kíváncsiság s a fantáziával elegyes, forró, okvetlen érzelem felforralta. (Bródy Sándor)