Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Ésszel, értelemmel nem bíró, gondolkodásra, megfontolásra képtelen <állat>. □ Az oktalan állat nem hagyja el bornyát. (népköltés) Csodálatos, mélyenható, Édes fájós e kürtzene Rá az eb is, az oktalan, Ösztönileg vonit, csahol. (Arany János)
2. Bután, ostobán viselkedő, nehéz felfogású, meggondolatlan <személy, csoport>. □ A könny az a | gyöngy, mellyel a halálos ágyba fekvő | szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor | is még lemond, az oktalan bolond. (Katona József) || a. Fejletlen eszű, még nem elég okos <fiatalkorú személy>. Oktalan gyermek. □ Mi volt nekem A szerelem? | Oktalan kis balga gyermek, Aki pillangókat kerget. (Petőfi Sándor)
3. Ilyen személyre jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Oktalan felelet. Oktalanul viselkedik. □ Gyermekem veszélybe Oktalanúl ne szaladj. (Vörösmarty Mihály)
4. Olyan <cselekvés, érzés>, amelynek nincs elfogadható oka, elégséges alapja; indokolatlan, alaptalan. Oktalan félelem, riadalom, versengés. □ Engesztelődjél, vajda, oktalan Buzgólkodásom vitt most ennyire. (Vörösmarty Mihály) De sokat sírtam, de jogtalanúl, | de rengeteget, de oktalanúl! (Szabó Lőrinc)
II. határozószó (régies, választékos) Oktalanul. □ Ti földi istenek, | soha oktalan nem tesztek semmit is. (Katona József)
III. főnév -t, -ok, -ja (irodalmi nyelvben) Oktalan (2) személy. Oh, az oktalanja! □ Nem oktatom, csak idomítom őket, Szavak szerint, miket nem értenek Az oktalan bámúl és azt hiszi E szép szavakkal szellemet idézünk. (Madách Imre) András kérdezősködött okostól, oktalantól. (Jókai Mór)