Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ODAFOG tárgyas ige
  • 1. Vmit odafog vhova: vmely tárgyat vmely megnevezett v. odaértett tárgyhoz, testrészhez szorít. Odafogta a deszkát a két térde közé. A csíptetővel odafogta a terítőt az asztalhoz. □ Leveszi a puskát, meg meg odafogja, Jó szorosan, hogy a vége ne mozogna. (Vajda János)
  • 2. <Zárható és nyitható szerkezet> úgy becsíptet vmit, hogy csak nehezen v. egyáltalán nem lehet kihúzni. Az ajtó odafogta a szoknyája szélét. A csapda odafogta a nyúl lábát. || a. <Eszköz> vmihez szorítva rögzít vmit. Tégy csatot a hajadba, hogy odafogja a lelógó tincset.
  • odafogás; odafogat; odafogható; odafogó; odafogott.