ODABENN határozószó, mutató odabent, (
népies) odabe
<Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, távolabbinak jelezve.>
- 1. A mutatással megjelölt (távol[abb]i) belső helyen, vminek belsejében v. benn az ismert, említett szobában, helyiségben, ahol én, a beszélő nem vagyok jelen. [Hol a ló?] Odabenn van az istállóban. A gyermek bement a szobába, s odabenn játszik. □ Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Oh milyen jó volna ottan. (Vajda János) A maga ellenségét kereste odabent, a szobában
(Karinthy Frigyes)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) <Más személyről szólva:> a kebelben, a lélekben. □ Mosoly űl a szemben, csevegés a szájon: De nem óhatják [= kerülhetik el], hogy odabent ne fájjon. (Arany János)
- 3. Odabentről: az ismert, a szóban forgó, odabent (főleg 1) levő helyről. Odabentről hangokat hallottam.
odabenti.