OBSTRUÁL ige -t, -jon
(politika, régies) tárgyatlan <Tanácskozáson, kül. parlamentben> obstrukciót alkalmaz, obstrukcióval él. Az ellenzék gyakran obstruált. || a. tárgyas és tárgyatlan (sajtónyelvi) Obstruál vmit v. vmi ellen: vminek a megvalósulását, elvégzését hosszadalmas eljárásokkal halogatja. Obstruálta a rendelet végrehajtását. □ A polgári Franciaország egyelőre obstruál a szociális államalapok lerakása ellen. (Ady Endre)
obstruálás; obstruáló.