Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Kérkedő, dicsekvő, fennhéjázó <személy>. □ Nyegle férfi magát Dicséri egyre, joggal-jogtalan. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
2. Öntelten, kihívóan hányaveti, éretlen, ill. nagyképűen hetyke <személy>. Nyegle ficsúr; nyegle grófi ivadék. □ [A báró] nyegle fráter, testben, lélekben satnya s amellett fennhéjázó, önhitt és bolond. (Mikszáth Kálmán) Érzéki asszonyok, . nyegle divatbábok, üresfejű katonák keringtek tarka zűrzavarban. (Ady Endre) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás, ill. ennek kifejező eszköze>. Nyegle viselkedés, modor; nyegle hang. □ A démon örökös kacajjal Csábitva, nyeglén jár elől. (Reviczky Gyula) Nagyon örülök! mondá nyeglén raccsolva (Mikszáth Kálmán)
3. (régies) Csaló, csalárd <személy>. □ Az író nyegle könyvárus nyerészkedő segédkezése mellett küldi művét világba. (Madách Imre) Hadd ne halljak nyegle művészt, Hazug költőt, szónokot! (Gyulai Pál)
II. főnév ..lét, ..léje [e]
1. Nyegle (12) személy, főleg férfi. A nyegléket sosem bírta. □ Üsd a nyeglét, ne kíméld a botot. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Szélhámos, szemfényvesztő, sarlatán. □ Egy nyegle, talyigán, trombitaszóval, tömegtől környezve megjelen, s a szín közepén megáll. (Madách Imre) Elhitte a szédelgő nyeglének, hogy az neki egy forintból kettőt tud csinálni. (Jókai Mór)