NYAVALYÁSKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (-t ragos mértékhatározóval is) (
népies,
bizalmas)
- 1. Betegeskedik, hosszasan v. ismételten vmilyen nyavalyában szenved. Az ilyen öreg ember csak nyavalyáskodik. Az utóbbi időben sokat nyavalyáskodott.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Úgy viselkedik, cselekszik, hogy másokban bosszankodást, lekicsinylést kelt, vminek végrehajtásától húzódozik; piszmog, bíbelődik. Mit nyavalyáskodol annyit azzal a kályhával? Gyere a moziba, ne nyavalyáskodj!
nyavalyáskodás; nyavalyáskodó.