NYÁLAZ ige -tam, -ott, -zon
- 1. tárgyas Nyállal nedvesít; folyamatosan nyállal bevon, beken vmit. □ Nyálazta tenyerét, simította vele szőke haját. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Huzamosabb ideig v. ismételten nyállal nedvesít vmit, hogy jobban csússzék, v. jobban tapadjon. Nyálazza a bélyeget; nyálazza a cérnát tűbe fűzéskor; nyálazzák fonáskor a szöszt; nyálazza a könyv lapját olvasás közben. □ Mikor nyelvével a kendert nem nyálazza,
egy kis beszéddel fűszerezi a jó falusi nyugalmat. (Mikszáth Kálmán) Tűt vett elő
Nyálazta a cérnát. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyatlan (ritka) Nyáladzik (1).
- Igekötős igék: benyálaz; belenyálaz; lenyálaz; megnyálaz; összenyálaz; végignyálaz.
- nyálazás; nyálazgat; nyálazható; nyálazó.