NYÉK főnév -et, -e [ö, e]
- 1. (elavult, irodalmi nyelvben) Vadaskert. □ Mértföldre terjedt nyéked, egy kis ország. Ezernyi vadnak ad mentő tanyát. (Garay János) Vizsegrád, Vizsegrád! hol hajdani fényed? |
Dunapart hosszában kerti ékességed? | Mérföldekre nyuló, párduclakta nyéked? (Arany János) || a. (tájszó) Folyó mellett fekvő erdő, berek, pagony.
- 2. (népies, elavult) Akol, cserény.
- 3. (elavult, irodalmi nyelvben) Táj, vidék, környék. □ Fent a légben délnek vándorlói jőnek, Kovályogva nyékén elhagyott fészköknek. (Madách Imre)