NYELVES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (
ritka) Nyelvvel (III. 1) ellátott, fölszerelt.
Nyelves cipő, hangszer, zár.
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Sokat feleselgető, pörölő, semmit szó nélkül nem hagyó, tiszteletlenségre hajlamos <személy, főleg nő>. Nyelves kofa. □ A nyelves szolgáló szemembe vágta, ha összeszidtam: fizessük meg inkább a bérét. (Kaffka Margit) Édesapám nagyon is kurtán utasította rendre, ha nyelves volt egy lány. (Móricz Zsigmond)
- 3. (bizalmas) Nyelves csók, puszi: nyelvcsók.
nyelvesség.