Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rosszalló) Kihívóan, szemtelenül, hetyke, szapora szavakkal válaszol; szájaskodik, felesel. Arcátlanul nyelvelt. □ Ne nyelvelj fiam. Arra fogsz felelni, amit kérdezni fogok. (Mikszáth Kálmán) Csak ne szájaskodj, mert egyszer pofon ütlek, tudod! nyelvelt Bella mérgesen. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló) Hosszasan, felbosszantó módon, kihívóan, rendsz. egyoldalúan perel, veszekszik. Folyton nyelvel. □ Zsémbes asszony Júdit, Csak az Isten látja, | Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya | Oly szelid, türelmes, jó tulajdonságu. | De reá az asszony még ezért is nyelvel: | Érti a hat-vágást Júdit asszony, nyelvvel. (Arany János)
2. (tájszó, kissé régies) Vkit rágalmazva, megszólva, sokat beszél, szájal. □ Nyelvelnek barátom, hogy sok borral élek. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (népies) <Kutya> nyelvét kiöltve liheg; leffeg. □ Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve, A világért sincs most egerészni kedve. (Arany János) Kutyám nyelvelve a márványra dőlt. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies) <Kutya> vizet lefetyel.