NYELDEKEL [e-ë-ë] ige -t, -jen [ë]; -ni v. (
ritka) ..kleni [e]
tárgyas Kínosan, nehezen nyel (1), ill. nyelni próbál vmit.
Sokáig nyeldekelte az ebédet. □ Ült nyomorú ember haloványan az estveli tűznél
S amint a száraz falatot nyeldekdeni kezdé,
Nagy hahotával örült a nép s biztatta evésre. (Vörösmarty Mihály) || a. (tárgy nélkül) (
ritka)
Ne nyeldekelj, hanem egyél!
- Igekötős igék: lenyeldekel.
- nyeldeklés.