NYELVÖLTÖGETÉS [e-e; v-ö] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A nyelvnek (I. 1) főleg kisebb gyermekek közt szokásos többszöri, önkéntelen v. főként szándékos kiöltése, kidugása, vkinek kicsúfolására. A nyelvöltögetés illetlen szokás.
- 2. (gyak. többes számban) (átvitt értelemben) Ártalmatlan, csúfondáros megnyilatkozás, csúfolódás. Ez csak nyelvöltögetés. A cikkben található nyelvöltögetéseket egy pillanatig se vedd komolyan!
nyelvöltögetéses.