NYELVTERÜLET főnév (földrajz, nyelvtudomány)
Olyan (többé-kevésbé összefüggő) terület, ahol azonos nyelvet beszélő emberek élnek. Francia, magyar, olasz, orosz nyelvterület. □ Egy új nyelvet soha meg nem tanul anyanyelvi tökéletességgel senki, aki huszonnyolc éves korában fog hozzá, ha szakadatlanul az új nyelvterületen él is. (Móricz Zsigmond)
nyelvterületi; nyelvterületű.