NYELVEZET [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (elavulóban) Egyéni nyelvhasználat, egyéni nyelv. Petőfi nyelvezete. □ [A színdarab] nyelvezete sok szépséget fog felmutatni. (Tolnai Lajos)
- 2. (régies) A nyelvi eszközöknek a tárgyhoz v. műfajhoz alkalmazott sajátos felhasználási módja (a kialakult hagyományoknak megfelelően). Drámai, hivatalos, színpadi, szónoki nyelvezet. □ Micsoda ostobaság, uraim, ez a mi hivatalos nyelvezetünk
(Mikszáth Kálmán)
nyelvezeti; nyelvezetű.