NYELVEMLÉK [v-e] főnév (nyelvtudomány, irodalomtudomány)
Vmely letűnt korból származó hiteles (írott, nyomtatott v. másképpen rögzített) följegyzés, amelyből vmely nyelv régebbi állapotára, bizonyos vonásaira következtethetünk. Első nagyobb nyelvemlékünk a Halotti Beszéd. □ Döbrentei
nyelvemlékeinknek jeles gyűjtője és magyarázója. (Gyulai Pál)
nyelvemlékes.