NYAKATEKERT [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
<Fölösleges, szükségtelen körülményessége, bonyolultsága miatt> mesterkélten, természetellenesen ható, természetességéből kiforgatott <értelmi megnyilatkozás>. Nyakatekert beszéd, kifejezés, gondolkozás, magyarázat, mentegetőzés, okfejtés, okoskodás. □ [Ankerschmidt] maga elé téve a leányka folyamodását, újra meg újra elolvasta azt
És azután mellé tette a doctor juris [= jogi doktor] által fogalmazottat
Micsoda eszmeszegény, nyakatekert
alkalmatlankodás volt ez amahhoz képest. (Jókai Mór) Jött az ő nyakatekert elveivel
Úgy látszik meghibbant. (Kosztolányi Dezső)
nyakatekertség.