NYELVTÖRŐ melléknév (ritka)
Olyan <szó, kifejezés, mondat>, amelyet hangképzésbeli szokatlansága, főként mássalhangzóinak torlódása miatt magyar anyanyelvűeknek nehéz kiejteni. □ Inkapaktl király főpapja volt akkor Vicliploactl, ennek volt egy szép leánya Etli (hosszú és nyelvtörő nevek csak a férfiakat illetik). (Jókai Mór)