NYÜZSGÉS főnév -t, (-ek), -e [e, ë]
Általában a nyüzsög igével kifejezett cselekvés, mozgás, tevékenység, magatartás, állapot; az a tény, hogy vki v. főként vmely tömeg, csoport nyüzsög; hemzsegés, eleven v. nyugtalan ide-oda hullámzó mozgás. A nép, a tömeg, az utca nyüzsgése; a férgek, hangyák, tetvek nyüzsgése. Nagy volt a nyüzsgés az iskolaudvaron. □ A klubban nagy nyüzsgés volt. (Mikszáth Kálmán) Csupa
nyüzsgés volt a tábor. (Gárdonyi Géza) Mekkora nyüzsgés, mennyi hang: | masina, csengő, kürt, harang. (Babits Mihály) || a. (bizalmas, rosszalló) A maga hasznára, érdekből való sürgölődés, tevékenykedés, mindenütt észrevehetően, feltűnően való mutatkozás. A titkár nyüzsgése a főispán körül. || b. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Az a tény, állapot hogy vmi nagy mennyiségben, tömegesen van, található, előfordul vhol; hemzsegés. Meglepett a hibák nyüzsgése a dolgozatban.
nyüzsgési.