NYŰTT melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (választékos) A gyakori használattól nagyon kopott <tárgy>; elhasznált. Nyűtt ecset, meszelő, ruha, szőnyeg. □ Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot. (Vörösmarty Mihály) A szekrényemben az a sárga nyűtt könyv, most már tudom mi
(Gárdonyi Géza) Lelkem, csöndes cigány, pengesd a nyűtt Vén hegedűt! (Tóth Árpád)
- 2. (népies) Olyan, amit nyűttek (1). A nyűtt kendert kúpokba rakták.
nyűttes.