NYÚLSZÍVŰ [í v. i] melléknév -n v. -en [e], -bb és (ritka) főnév -t, -ek, -je [e, e] (tréfás, gúnyos)
Igen könnyen megijedő, mindentől rettegő, nagyon félénk, gyáva, ijedős (személy). Nyúlszívű ember, teremtés. No, ti nyúlszívűek, nem mertek idejönni? □ A kelevézt Árpád elvágta, s utána leszegte | Gyenge nyakát az erőt vesztett nyúlszivü görögnek. (Vörösmarty Mihály) Senki sem bírta viadalra kényszerítni e nyúlszívűt? (Szigligeti Ede)
nyúlszívűség.