NYÚLÁNK [ú v. u] melléknév -an, -abb
Magas és karcsú <személy, termet>. Nyúlánk ifjú, leány, termet. □ Meredt szemével a nyúlánk Peti | cifrázza véknyan [a hegedűn], szinte dűl neki. (Arany János) Nyúlánk s mégis erőteljes fiatal ember volt Miklós. (Petelei István) || a. (választékos, irodalmi nyelvben) Hosszú, vékony, magas, de arányos, kellemes külsejű <tárgy, dolog>. □ A távol láthatáron ismerni vélte a nyulánk árbocokat, melyek szemei előtt feltűntek. (Jókai Mór) Eldobtam egy gyufát s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkáju sárga láng. (Tóth Árpád) Jaj, nem lehet azt soha kőre róni, | mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk, | egekbe vágyó, óriási gúlánk. (Kosztolányi Dezső)
nyúlánkság.