NYÚJTÓZTAT [ú v. u] tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
- 1. (ritka) Többször v. huzamosabb ideig megfeszítve, teljes hosszában kinyújt vmit. Tagjait nyújtóztatja. □ Daninak kipirult az arcéle
Egyenesebbre ült a deszkán s a guba alatt nyújtóztatva derekát, megropogtatta gerinccsontjait. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka, népies) <Halottat> úgy fektet a ravatalra, hogy tagjait sorban kinyújtogatja; kiterít.
- Igekötős igék: elnyújtóztat; kinyújtóztat; végignyújtóztat.
- nyújtóztatás; nyújtóztató; nyújtóztatott.