NYŰGÖZ -tem [e], -ött, -zön (
népies)
- 1. <Lovat> nyűgbe köt, tesz. A csikós a lovat nyűgözi. || a. (irodalmi nyelvben) <Lószerszám lovat> szabad mozgásában gátol. □ Majd tiszta fehér mént, kin nem vala szeplő, Kantár soha nem tört, nem nyűgöze gyeplő, Ilyen lovat ólból pányván kivezettek. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben, költői, rosszalló) <Vmely kötöttség> szabad elhatározásában gátol, lekötve tart vkit. □ Meddig dúlsz, szerelem pusztító lángja, szümön
Meddig nyűgöz Amor kínos lánca? (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: hozzányűgöz; kinyűgöz; lenyűgöz; odanyűgöz.
- nyűgözés; nyűgözhető; nyűgözetlen; nyűgöző; nyűgözött.