NYÚJTÓZIK [ú v. u] tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon) (-t ragos mértékhatározóval is).
- 1. Fáradt, gémberedett v. álomtól zsibbadt tagjait erősen megfeszítve, rövid időre kinyújtja, majd lankadtan visszaereszti. Jót nyújtózott. Egyet nyújtózott, aztán kiugrott az ágyból. □ Egyet nyujtózom, és Aztán tied vagyok, Imádott heverés! (Petőfi Sándor) Magamagáról
eleven képet ád, amint
nyújtózik, ásít, nyög, orrát piszkálja. (Péterfy Jenő) Hogy belső izgatottságát legyőzze, nagyot nyújtózott s nagyot ásított. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) Erőlködve v. erejét megfeszítve, magasabban v. messzebb levő tárgy után nyúl. Állj fel, ne ülve nyújtózz utána! || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tárgy> magasba nyúlik; ágaskodik. □ Magas kútágas nyújtózott középett. (Madách Imre)
- 3. <Személy> tagjait kinyújtva hever, pihen; elnyújtózik. A füvön nyújtózik. □ Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen. (Petőfi Sándor)
- 4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Ember, állat> elterülve, holtan fekszik. □ Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza
Csöndesen nyujtózik hátán a szekérnek, Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek. (Arany János) Negyednap az emlős állatok pusztultak el, ott nyújtózva az emberek lábainál. (Jókai Mór)
- 5. (sport, bizalmas) Nyújtón tornázik. Egész délután nyújtóztak a tornateremben.
- Igekötős igék: elnyújtózik; felnyújtózik; kinyújtózik; végignyújtózik.
- nyújtózó.