NYUGTA [1] főnév ..tát, ..tája
Vmely értéktárgy, rendsz. pénzösszeg átvételét elismerő (ok)irat.
Hivatalos nyugta; nyugta ellenében* v.
nyugtára fizet; nyugtat ad az összegről; nyugtát állít ki. A befizetésről kérjen nyugtát. □ A készpénzt letettem egy ismerős bankárnál, akitől nyugtát sem kértem róla. (Jókai Mór) A pénztár
az ő rendelkezésére állt; az ő nyugtáját sokszor napokig készpénzként kezelték. (Babits Mihály) Az ügyvéd leült az asztalhoz, és nyugtát írt. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): 1. nyugtabélyeg; nyugtailleték; nyugtakönyv; nyugtatömb; nyugtaűrlap; 2. ellennyugta; vámnyugta.
- nyugtás.