NYESEDÉK [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (ritka)
Lenyesett ágbog, lomb, ill. forgács, hulladék. □ Amikor önök
határozatukat hozták, akkor én épkézláb, magabíró ember voltam, most csak roncsa vagyok a réginek hogy
az édesapám szűcsműhelyéből vegyem a hasonlatot , olyan nyesedék, aki lehullott a verpánk: [= munkaasztal] alá. (Móra Ferenc)