NYÍLEGYENES [l-e] melléknév -en [e]
Egészen egyenes; a lehető legegyenesebb. Nyílegyenes irány, út. □ Az utca nyílegyenes, két oldalán fasor. (Nagy Lajos) || a. Nyílegyenesen: egyenes irányban és teljesen akadálytalanul, nehézség nélkül. Nyílegyenesen halad, tör célja felé. A gólyák nyílegyenesen repülnek. □ Nyílegyenesen megy a végső állomáshoz. (Kemény Zsigmond) Nyílegyenesen hozzásietett,
kezet csókolt. (Kosztolányi Dezső)
nyílegyenesség.