Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

NYÍRÓ melléknév és főnév, (tájszó, régies) nyírő
  • I. melléknév Általában olyan, aki, ami nyír.
  • 1. Olyan <személy>, aki ollóval v. nyírógéppel kívánság és szokás szerint nyír vmit, kül. vágja, kurtítja vkinek a haját, vminek a szőrét. A gyerek haját nyíró borbély; a juhait nyíró pásztor; a bokrot nyíró kertész. || a. Olyan <eszköz, tárgy>, amelyet nyírásra használnak.
  • 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki főleg mások rovására, mások félreállításával, elnyomásával tör célja elérésére, aki nyír (12) vkit. A beosztottjait kíméletlenül nyíró főnököt menesztették.
  • II. főnév -t -ja v. (tájszó, régies) nyírője [e] (ritka) Nyíró (I. 1), a nyírást rendsz. foglalkozásszerűen végző személy. □ Ostobaság nyírókat nevelni egy olyan bárányhoz …, amelyik már nyúzás alatt van. (Mikszáth Kálmán)
  • Szóösszetétel(ek): 1. nyíróolló; 2. fűnyíró; hajnyíró.