NYIFOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (
tájszó,
hangutánzó)
- 1. <Ember, főleg gyerek kényeskedésből, v. kellő ok nélkül> folyton sír, sírósan nyöszörög, nyafog. No, ne nyifogj már itt! Mit nyifogsz folyton?
- 2. <Kutya- v. macskaféle állat> izgatottan v. panaszosan, szaggatott hangon szűköl nyí. Nyifognak a farkaskölykök. □ [A párdac] üvöltve szilajon szökellt kétszer-háromszor köröskörül a terem falai mellett,
bosszúsan nyifogva. (Jókai Mór)
- nyifogás; nyifogó; nyifogtat.