NYIKKAN tárgyatlan ige -t, -jon, (
ritka) nyikkanik
(-t ragos mértékhatározóval is) (
hangutánzó)
- 1. (csak néhány, főleg tagadó kifejezésben) (bizalmas) <Ember> megszólalási szándékának jeléül rövid, értelmetlen, torz hangot ad. Nyikkanni se mer: a) jelét se meri adni annak, hogy beszélni akar; b) (átvitt értelemben) nem meri véleményét nyilvánítani, ki se meri nyitni a száját. □ Tisztelettel hallgatják azok a vásott fickók, akik az akadémiai tanár leckéi alatt
hortyogva aludtak,
itt meg
nyikkanni sem mertek. (Vas Gereben) || a. (tág. ért) Szól, megszólal. □ Mindjárt megfojtalak, ha egyet nyikkansz! (Jókai Mór) Az pedig olyan dinasztia itt, hogy nyikkanni se lehet ellenében
(Mikszáth Kálmán)
- 2. <Állat> kül. ütésre, esésre, fojtogatásra egyszeri, rövid, éles, nyekkenő hangot ad. A disznó egyet nyikkant, aztán vége lett.
- 3. <Tárgy> alkatrészeinek súrlódásával v. a levegő be- v. kiáramlásával járó, hirtelen megmozdulástól egyszeri, rövid, éles, nyekergő hangot ad. Nyikkan az ágy. Már nem is nyikkan a gumibaba. □ Hallotta, hogyan nyikkanik a kertajtó. (Gárdonyi Géza) Lesték, mikor nyikkan a kilincs, mikor lép be [a tanár]. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: megnyikkan.
- nyikkanó; nyikkant.