NYERSESÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában a nyers melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek, vkinek ilyen volta.
- 1. (ritka) Vminek nyers (12, 2d) állapota. A bőr, az ételek, a fa nyersesége. □ [A segédszerkesztő] leadta a hevenyészve irt sorokat a magok nyerseségében. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek nyers (4) volta; nyers (4a) modor, tulajdonság, természet lelki finomságnak, tapintatnak, jó modornak a hiánya. Van ebben az emberben valami furcsa, kellemetlen nyerseség. □ A nyerseség Csokonaiban nem fogyatkozás. (Kölcsey Ferenc) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely megnyilvánulásnak nyers (4a, 5a) volta, jellege. Beszédének, hangjának, modorának nyersesége. □ A jelleme tetszik nekem:
vészjósló nyugalma
nyersesége. (Ambrus Zoltán) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Nyers (4a) viselkedés, magatartás. Nyerseségével mindenkit megbántott. □ Heves gesztusokkal, katonás nyerseséggel szórták állításaikat. (Mikszáth Kálmán) No hát Le mit ásítozol szólt rá
szokott nyerseségével a felesége. (Móricz Zsigmond)