NYERGEL [e-e] ige -t, -jen [ë]
tárgyas
Nyergel vmit: azzal van elfoglalva, hogy a lovat v. más hátas állatot nyereggel szerel föl.
Lovat nyergel. □ Szólt az édes apa legelső fiához, Amint ez paripát nyergel és kantároz: "Csapd vissza, fiam, a gyepre paripádat, Ne űlj rá; ne hagyd itt szegény vén apádat!" (Petőfi Sándor) A Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát. (Eötvös Károly) || a. (tárgy nélkül)
Nyergelnek a huszárok jelek, aztán lóra! □ Addig, ha dolog kell, adok azt is: nyergelj,
Szedj hadat, önkéntest, a király zsoldjába. (Arany János)
- Igekötős igék: átnyergel; felnyergel; lenyergel; megnyergel.
- nyergelés; nyergelhető; nyergelt; nyergeltet.