NYESEGET [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. Folyamatosan v. gyakran, ismételten, ill. kisebb erővel, óvatosan nyes (1a) vmit. Nyesegeti az ágakat, a fát. || a. (átvitt értelemben) □ Nem okos ember az, ki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába húzódott. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Rossz, káros sajátságo(ka)t, tulajdonságo(ka)t, jelensége(ke)t lassú, de folyamatos, ismételt, kitartó nevelő beavatkozással mérsékel, csökkent, javítgat. Nyesegeti a hibákat; nyesegeti a nyelvi szabálytalanságokat. Buzgón nyesegette az ifjúság túlzásait, szertelenségeit.
- Igekötős igék: benyeseget; elnyeseget; felnyeseget; körülnyeseget; lenyeseget; megnyeseget; végignyeseget; visszanyeseget.
- nyesegetés; nyesegetett; nyesegethető; nyesegető.